Pszichológiai biztonság az iskolában

Pszichológiai biztonság az iskolában

Pszichológiai biztonság az iskolában

A gyerekeknél a pszichológiai biztonságot sokszor teljesen félreértjük. A felnőttek gyakran a gyerek teljesítményét és viselkedését nézik – jók a jegyek és nincs vele gond – miközben a gyerek idegrendszere végig készenléti állapotban van az iskolában.

Egy kisgyereknek a pszichológiai biztonság azt jelenti, hogy a gyerek idegrendszere nem él állandó fenyegetettség- vagy megszégyenülés érzésben.

Mi kell ahhoz, hogy a gyerek megélje a pszichológiai biztonságot intézményen belül?

  1. Hibázhat anélkül, hogy „rossz gyerek” lenne

Ez az egyik legerősebb pont. Sok gyerek nem a feladattól fél, hanem a hibázás következményétől, mint pl:

  • kinevetik, megszégyenítik, gúny tárgya lesz
  • összehasonlítják, leértékelik
  • megbélyegzik, minősítik

Ilyenkor az iskola nem tanulási tér lesz, hanem teljesítmény-védekezés.

  1. Kiszámítható a felnőtt

Ez rendkívül fontos a gyerekeknél. Nem tökéletes tanár kell, hanem érzelmileg kiszámítható. A gyerek idegrendszere folyamatosan „olvassa” a felnőttet. Ha a tanár kiszámíthatatlan, feszült vagy megalázó, a rendszer nem tanulásra, hanem túlélésre áll rá.

Lehet „nem késznek” lenni

A pszichológiai biztonság egyik alapja, hogy kap időt arra, amiben még nem tart ott, ahol „kellene”. Nagyon sok gyerek állandóan kompenzál. Bizonyos dolgokban lassabb, előfordul, hogy valamihez több idő kell vagy nem érti elsőre az anyagot. Ha ezt a rendszer úgy kezeli, mint akarati problémát a gyerek részéről, akkor a gyerek folyamatos stresszben működik.

  1. Nem kell folyamatosan figyelni a társas veszélyt

Sok gyerek nem a tananyagtól fárad el, hanem a társas hierarchiától, az állandó szociális éberségtől. Ez különösen érzékenyebb idegrendszerű gyerekeknél igen nagy energiaelvonás.

  1. Van helye a valódi önmagának

Sok gyerek már nagyon korán megtanulja:

  • melyik része „sok”
  • melyik része „zavaró”
  • mit kell elrejteni

És ilyenkor kialakul az iskolai szerep-én. A probléma az, hogy a hosszú távú alkalmazkodás sok energiába kerül. Egy kisgyerek számára a pszichológiai biztonság az, amikor nem kell folyamatosan védenie magát ahhoz, hogy jelen tudjon lenni az iskolában. És szerintem ez az a pont, ahol a tanulás, az idegrendszer és az emberi működés teljesen összeér. A pszichológiai biztonság az idegrendszer alapfeltétele a tanuláshoz.

Mert ha a gyerek:

  • védekezik
  • monitoroz
  • szorong
  • alkalmazkodik

akkor az energia nem a tanulásra megy.

Innen nézve sok „viselkedési probléma” teljesen máshogy néz ki!

Lehet, hogy a gyerek:

  • nem figyel
  • bohóckodik
  • ellenáll
  • lefagy
  • túlpörög

mert nem érzi magát biztonságban a rendszerben.

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyerek tartós társas/iskolai készenlétben van?

Hazajön és „szétesik”

Ez az egyik legklasszikusabb jel. Az iskolában tartja magát, figyel, kontrollál, viszont otthon ingerlékeny, sírós, robban, vagy éppen visszahúzódik. Sok szülő ilyenkor azt gondolja, hogy ez neki szól, pedig inkább arról van szó, hogy itt enged le először.

Állandó készenléti jelek

  • túlzott figyelés másokra
  • hibázástól való félelem
  • túlérzékenység kritikára
  • görcsös megfelelés
  • „jó gyerek” üzemmód

Ezek kívülről akár pozitívnak is tűnhetnek, ezért jó tisztában lenni vele, hogy ez mit jelezhet.

Fáradtság, de nem „lustaság”

  • suli után lekapcsol
  • nehezen indul neki másnak
  • gyorsan túlterhelődik
  • társas helyzetek után kifárad

Testi jelek

Nagyon sok gyerek nem szavakkal mutatja, hanem testi jelzéseket ad:

  • fejfájás
  • hasfájás
  • alvásprobléma
  • tic
  • körömrágás
  • gyakori betegeskedés

A test sokszor hamarabb jelez, mint a viselkedés.

És mit lehet TENNI?

Első cél: csökkenteni az idegrendszeri költséget

Nem minden stresszt lehet megszüntetni. De lehet kisebbé tenni a folyamatos készenlétet.

  1. Legyen „dekompressziós idő”

Ez nagyon fontos. Sok gyerek suli után még órákig szabályozza magát. Néha a legjobb segítség 30–60 perc nyomásmentes átmenet mielőtt a következő program vagy a házi feladat írás kezdődne.

  1. Ne olvassunk minden tünetet viselkedési problémának

Ez nem azt jelenti, hogy „mindent szabad”, hanem azt, hogy előbb nézzük meg, túlterhelt-e. Mert a túlterhelt idegrendszer:

  • ingerlékenyebb
  • szétesettebb
  • kevésbé rugalmas
  1. Legyen legalább egy tér, ahol nem kell „jó működést” produkálni

A regenerációhoz kell egy hely, ahol nem kell állandóan megfelelni. Ez sok gyereknek nincs meg. Ha állandó az értékelés, korrekció, siettetés, teljesítményelvárás akkor az otthon is „második műszak” lesz.

  1. Segíteni a testet visszaállni

A túlterhelt gyerek nem mindig akar beszélni. Sokszor inkább az segít, ha van lehetőség az alábbiak közül arra, amire éppen szüksége van:

  • mozgás
  • kuckózás
  • csend
  • ritmus
  • testi biztonság
  1. A szülő ne csak a teljesítményt figyelje

Mert lehet egy gyerek:

  • jól teljesítő
  • és közben brutálisan túlterhelt.

A cél az, hogy a gyereknek soha ne maradjon tartósan egyedül a stresszel.

 

 

 

Készséggel állunk rendelkezésedre! Keress minket bizalommal!

Írj bátran, ha elakadtál, bizonytalan helyzetben vagy, esetleg csak szeretnéd megtudni, hogyan tudnánk segíteni. Örömmel kapcsolódunk, és amint lehet, visszajelzünk.